A Dobermann fajta természetét nagyon sok ember félreértelmezi, gonosz, sátáni kutyának állítják be, mert ijesztő, és ők halloták róla ezt meg azt...A következőkben ezt az elméletet fogom megcáfolni, és bebizonyítom, hogy igenis érző lélek lapul a morcona külső mögött. A fajta ötlete Friederich Louis Dobermann fejéből pattant ki, aki igazán sokoldalú ember volt: falusi dögnyúzó, majd adószedő volt. Dobermann nem elégedett meg ennyivel: félállású rendőrként, valamint sintérként is dolgozott. Mivel adószedőként koránt sem volt veszélytelen a munkája, úgy gondolta, egy ijesztő megjelenésű, veszélyes kutya meg tudja őt védeni. Elkezdte hát kitenyészteni a dobermannt, melyet rengeteg kutya keresztezésével akart előállítani, köztük a rottveiler, a dog, a pincser, a beauce-i juhászkutya és az angol agár keresztezéséből. Ő már nem tudta megélni a végeredményt, a tenyésztést Otto Göller vette át, és ő nemes egyszerűséggel likvidálta azokat a kölyköket, melyek "selejtesek" voltak, így a fajtában egy stabil vonalat tudott létrehozni. Megszületett tehát az emberek réme, a borzalmas dobermann. Vagy mégsem az sikerült amit akartak? A filmesek is felfigyeltek erre az egyszerűen tökéletes gonost küllemű kutyára, és máris elkezdték alkalmazni filmekben. Ez a fajta a leggyakoribb, melyet gonosz karakterként állítanak be filmekben. Pedig mikor vicsorgó dobermannt látunk, érdemes tudnunk, hogy annak az oka vagy valamilyen ínybetét vagy láthatatlan cérna, és a kutya figyelmét a háttérben álló kiképző köti le egy labdával, vagy szál szalámival a kezében. De az emberek manipulálhatóak, és ami a filmben úgy van, elhiszik, hogy a valóságban is, ezért van az, hogy ma is a legtöbb ember ha meglátja ezt a kutyát összerezzen, és elindul a másik irányba. Pedig a dobermann amilyen morcona kívül, olyan szelíd belül. Egyemberes kutya, tehát gazdának csak egy embert fogad el, a család többi tagját se fogja inzultálni, de feléjük kevesebb érzelmet mutat, mint a számára kijelölt gazda iránt. Már kölyök korában el kell kezdeni az edzést vele, le kell kötni a figyelmét, meg kell ismertetni mindenféle dologgal, pl. kutyákkal, macskákkal, gyerekekkel, más emberekkel! Ne higyjük azt, hogy dobermannunk csak akkor lesz jó házörző, ha kölyök korától kezdve elzárjuk idegen emberektől. Akkor azt érjük el, hogy mindenkinek nekimegy. A dobermann tenyésztéséből adódóan bizalmatlan az idegen emberekkel szemben, tehát ha rendesen van szocializálva, akkor se fog minden egyes emberhez odabújni, csak átnéz rajtuk. Nagyon ugatós fajta, hiszen jelzi gazdájának az éppen bekövetkező változásokat, pl. ha valaki elsétál a ház előtt, vagy gyerekek játszanak az utcán. Ha időnk nagy részét a kutyára fordítjuk, és kialakul az a bizonyos megfelelő kapocs, a kutya onnantól kezdve minden lépésünket figyelni fogja, mindig velünk akar majd lenni. Udvaron nem ajánlatos tartani, mert szőre nagyon rövid, télen megfagy, és különben is akkor érzi magát a legjobban, ha a gazdival van egy fedél alatt. Ha dobermannt látsz, ne rezzenj össze egyből, bízz a gazdájában, hiszen ha sétáltatja, tehát foglalkozik vele, valószínűleg egy jól szocializált kutya, ne kezdj egyből menekülni, nézd levegőnek, hidd el, ő is annak néz téged. Viszont a saját dobermannod ha eleget törődsz vele úgy fog szeretni, mint senki mást. Sosem a kutya a rossz, hanem a gazdája felelőtlen, ezt tartsd szem előtt, és csodáld meg ezt a gyönyörű kutyát, mert kevés olyan odaadó eb van, mint a Dobermann.
Saját firkantás - Ha kell kérd el! ^^ |